Az 50 évvel ezelőtti villamos felhasználás a világítás, a kisrádió, jobb esetben egy szivattyú üzemeltetésére szolgált. Ennek meg is felelt az akkoriban használt vékony alumínium vezeték. Mára azonban egy átlagos lakásban is több nagyfogyasztó található, ami egyenként is túlterhelheti az említett alu-vezetékeket. Az egyik gond az, hogy alumínium, de a fő gond a keresztmetszet. Egy 1,5mm-es alu vezeték kiváló állapotban is maximum 13 ampert képes elviselni, a régi típusú kötések (lásd 2.pont) azonban ezt jelentősen csökkentik. Ezt egy közepes fogyasztású olajradiátor, egy sütő, de az említett régi kötések esetén egy mosógép is túlterhelheti. A Villanyszerelők lapja egy hasonló okból keletkező tűzeset maradványait végig elemezve jutott hasonló következtetésre.

Az egyik sarkalatos pont. Míg anno a vezetékek ereinek összesodrása és „leszigetelőszalagozása” vagy forrasztása elfogadott volt, addig mára sokkal biztonságosabb megoldást használnak. A képen látható vezetékösszekötő, – vagy köznapi nevén WAGO – a szabvány által is támogatott módszer, amely jelentős előrelépés a kötések biztonsága területén. A sodort kötések a terhelés okozta hő hatására az évek során fellazulnak, aminek egyenes következménye, hogy előbb-utóbb valahol érintkezési hiba lesz. Itt nagy terhelés esetén az áram úgyszólván áthúz, ami kiinduló pontja a lakástűznek. A panelházakban végzett javításaink során az első helyen ez áll a „nemsokhíjavolt” listán.

A korabeli megoldás az úgynevezett olvadó biztosíték volt. Azon túl, hogy idejétmúlt berendezés, még kényelmetlen is, mivel, ha leold, azaz elolvad, akkor cserélni kell, nem lehet simán visszakattintani, mint egy kismegszakítót. A Villanylap a hálózat Dugovics Tituszának is nevezi 😃

Bővebb összehasonlítás itt található.

talán a leginkább kontrasztos elem a régi és az új rendszerű villamos hálózatok között, különösen, mert a régiekben ilyen egység nincs. Fontos megjegyzendő: A kismegszakító vagy az olvadó biztosíték az emberi életet NEM védi meg. Annak pusztán annyi a feladata, hogy a vezeték ne kapjon nagyobb áramot, mint amit el tud viselni. Csakhogy az emberi szervezet ennyit sem él túl. Amint a lentebbi kép is mutatja, az 1 amper már bőven halálos lehet. Az elengedési határ, ahol még önként el tudjuk engedni az áramkört, mivel még nem húzódnak annyira össze az izmok 0,01 ampernél kezdődik. Éppen ezért fontos a hálózatba építeni az úgynevezett FI-relét, vagy áramvédő kapcsolót. Röviden a működéséről, egyszerűen: figyeli a bejövő és a kimenő áramot és 0,03 ampernél nagyobb különbség esetén azonnal lekapcsol. Tehát bárhol a hálózaton belül valamilyen testzárlatos fogyasztó bekapcsolódik a hálózatba, vagy egy ember éppen áramütést szenved, azonnal leold, ezzel megelőzve a komolyabb sérülést.